Amikor először kipróbáltam a Nagy vadnyugati utazást, vegyes érzéseim voltak. Maga a játék nagyon tetszett, úgy éreztem, hogy egy igazi végtelenül nyitott, sandbox típusú játék, amiket kimondottan kedvelek. Viszont a vasúti szállítás rész, amikor a gulyánkat elszállítjuk a városokba, nem mindig tetszett. A játékok felében nagyon élveztem, a másik felében túl soknak tartottam. Viszont minél többet játszottam a játékkal, annál inkább került helyére ez a dolog, és annál jobban élveztem.
2018-ban megjelent a játék kiegészítője, a Rails to the North, ami legnagyobb mértékben, de nem kizárólag, a gulyák vasúti szállítását változtatja meg.
A kiegészítő egy új, táblát hoz be a játékba, amit összeillesztve az alapjáték táblájával új vasútvonalakat hoz be a játékba. A vonalakon különböző méretű városok találhatóak, amik extra akciókat, egyszeri bónuszokat, állomásfejlesztési lehetőségeket, vagy új gulyaszállítási célállomásokat adnak a játékosoknak.
De ahhoz, hogy elérjük ezeket a városokat a kiegészítő táblán, minden játékosnak saját mellékvonalat kell építenie. A játékosok kapnak egy új segédakció lapkát, és 15 mellékvonali épületet. Ezeket az épületeket segédakcióként, egy 2 értékű marha eldobásával lehet elhelyezni a táblán a megfelelő szabályok betartásával.
Ez a mechanizmus számomra alapjában véve változtatta meg a játékot, mert nem azt érzem, hogy egy sandbox típusú akciózás után egy kötelező, kötött szállítás következik, hanem maga a szállítás és kötetlen, hisz az alap célok kivételével bárhova máshova is szállíthatok, ha kiépítem oda a mellékvonalam, ahogy, amerre jók esik. Mivel a mellékvonal építés kiegészítő akció, még több lehetőségünk van, még jobban van értelme nem a saját épületünkön vagy semleges épületen megállni
Ezen a nagy, egybefüggő mechanizmuson kívül két dolog van még a kiegészítő dobozában. Először is, minden játékos kap két új épületet. Így a megépíthető épületeink száma tízről tizenkettőre nő.
A másik újdonság az exchange, avagy beváltás tokenek. Ezeket különböző bónuszként kaphatjuk, és bármikor felhasználhatjuk őket; akár az akciónk közben, vagy a többi játékos körében is. Ha visszatesszük őket a készletbe, húzhatunk maximum két kártyát, és utána el kell dobnunk ugyanannyit, amennyit húztunk.
A Rails to the North számomra ez egyik legtökéletesebb kiegészítő; egy nagyon jó játék, még fejleszthető, kibontható, domináns mechanizmusát fejleszti tökélyre. Mellesleg ebben az esetben, számomra egy majdnem teljesen nyitott játéklehetőséget biztosító játékból csinál ez a kiegészítő teljesen nyitott játékot, ahol, a téma, és az alapmechanizmus keretein belül azt csinálok, amit csak szeretnék. Itt is a saját játéka iránti rajongást és szeretetet érzem, ahogy Alexander Pfister tökéletesen tudta, hogy mivel kell az alapjátékot bővíteni.
Great Western Trail: Rails to the North
Alexander Pfister, eggertspiele
Értékelés 9/10