Nem halt meg a király, éljen a király! avagy Társasjátékok, és továbbfejlesztett változataik

A július 15.-i epizódban a Flash Point: Fire Rescue társasjátékot mutattam be nektek. Az epizódban megemlítettem, hogy szerintem a Flash Point a Pandemic továbbfejlesztése, és ezért nehéz értékelnem úgy, hogy ne befolyásolná a véleményem a nagy előd. De mit is jelent, ha egy játék csak a továbbfejlesztése egy másiknak?


Sok olyan játék van, ami egyértelműen egy másik játék továbbfejlesztett változata. Szerintem ilyen a Pandemic és a Flash Point: Fire Rescue, de mondhatnám a 7 csoda, Among the Stars párost is. És akkor még nem is beszéltem olyan esetekről, mikor ugyanaz a szerző, ugyanaz a kiadó adja ki egy már meglévő játék továbbfejlesztett változatát. Ennek az egyik legnagyobb mestere Uwe Rosenberg; az Agricola, Caverna, A Feast for Odin változatok, vagy az At the Gates of Loyang, Reykholt mind-mind továbbfejlesztések. De Antoine Bauza is továbbfejlesztette a Ghost Storiest a Last Bastionban, Bruno Cathala a Kingdominot a Queendominoban. Felesleges folytatnom, mert az egész cikk csak példákkal lenne tele.

Mielőtt továbbmennék, elárulom nektek, hogy szerintem, ezek a játékok továbbfejlesztései az eredetinek, és minimum új, más játékélményt nyújtanak, de a legtöbb esetben jobbak is az eredetinél. Szerintem a Flash Point jobb játék, mint a Pandemic, és Az Among the Stars jobb, mint a 7 csoda.


Vannak olyan továbbfejlesztések, amik népszerűbbek az eredetinél, és vannak olyanok, amik szinte elsikkadnak. Általában az ugyanattól a szerzőtől származó továbbfejlesztéseknek van esélye arra, hogy népszerűbbek legyenek az eredetinél, bár vannak kivételek. A más szerzős továbbfejlesztéseknek viszont sokkal kisebb az esélye túlszárnyalni a nagy elődöt.


De, mint játéktesztelő és bemutató, számomra a legfontosabb kérdés, hogy ha egy továbbfejlesztést mutatok be, mennyire befolyásolja a véleményem az eredeti játék, mennyire értelmezhető a néző számára egy ilyen játék, az eredeti ismerete nélkül? Mennyire tekinthetők ezek a játékok önálló terméknek, vagy csak az eredeti változatainak?


A legtöbb továbbfejlesztett játék szabálytechnikailag is megegyezik az elődjével valamilyen mértékben. Vegyük például az Among the Starst; ugyanúgy draftolunk, mint a 7 csodában, és ugyanúgy három dolgot csinálhatunk a kártyákkal, amiből kettő ugyanaz, mint a 7 csodában, de a harmadik is nagyon hasonló (építsd meg, dobd el pénzért, vagy építs belőle csodát/reaktort). Ezen kívül az egyetlen lényegi különbség, hogy az Among the Starsban számít a kártyák térbeli elhelyezése, a 7 csodában pedig nem.



Mint már mondtam, szerintem a továbbfejlesztések jobbak, mint az eredeti játékok, ha viszont megnézem a BoardGameGeeket, úgy látom, hogy kisebbségben vagyok a véleményemmel.


A két játék hasonló egymáshoz, és nem csak szabálytechnikailag, hanem játékélményben is. Azonban a 7 csoda, ami 2011-ben jelent meg 50. a BoardGameGeek örökranglistán, míg a 2014-es Among the Stars csak 569-ik. A 2008-as Pandemic 89-ik, a 2011-es Flash Point: Fire Rescue 324-ik.


Miért van ez a különbség? A társasjátékosok szerint a továbbfejlesztett játékok nem érnek annyit, nem érdemelnek akkora megbecsülést, mint az eredetik? Az a – példákban lévő – 3 év különbség a megjelenésben azt jelentené, hogy az eredeti játéknak létrejön egy olyan pozíciója, megbecsültsége, hogy a továbbfejlesztés nem tudja meg sem közelíteni? Vagy esetleg vannak olyanok, akik szerint, ami nem eredeti, ami más játékokat másol, az nem érdemel akkora megbecsülést, mint a teljesen eredeti ötletekre alapuló játékok?


Aki szereti az eredetit, miért nem szereti a továbbfejlesztését?


Személy szerint nekem soha nem volt problémám a továbbfejlesztésekkel. Azt szoktam mondani, hogy nincs új a nap alatt. Bár vannak teljesen új ötleteket, új mechanikákat tartalmazó játékok, de nagyon kevés, és önmagában ettől még nem lesz jó egy játék. Felőlem nyugodtan használjon egy szerző létező szabályokat és mechanikákat, csak úgy állítsa össze belőlük a játékot, hogy az élvezetes legyen. És ha valaki olyan szinten ismer, szeret egy játékot, hogy képes azt működő formában továbbfejleszteni, az szerintem ugyanolyan teljesítmény, mint ha valaki teljesen eredeti játékot csinálni.


Félreértés ne essék; vannak nagyon rossz továbbfejlesztések; olyan játékok, amikre tényleg nem lehet mást mondani, mint hogy lopások, másolatok. Amikor egy sikeres játék eredményeit akarja valaki tehetség és tudás nélkül meglovagolni. De pont ezért, ezekhez képest tartom megbecsülendőnek a jó továbbfejlesztéseket. És emiatt tudom úgy értékelni őket, mint önálló szellemi és kereskedelmi termékeket. Mert ahhoz is jó szerzőnek kell lenni, hogy valaki tudja, hogy mi az a két mondat, az a pár szabálymódosítás, amivel a 7 csodából, az Agricolából, vagy éppen a Pandemicból egy még jobb játékot lehet csinálni.



Olyan ez, mint egy kirakós, amiből hiányoznak darabok, de senki sem veszi észre. Aztán egyszer csak valaki azt mondja; itt ez hiányzik! És miután beilleszti a hiányzó darabot, a játék még jobban fog működni. Nekem ezt jelentik a jó továbbfejlesztések. Bizonyos továbbfejlesztések viszont csak változatai az eredeti játéknak; mintha az eredeti kirakóshoz hozzáraknék még száz új darabot, amit az eredeti széléhez illesztve adnék hozzá a képhez. Nem rossz, de nem ugyanaz, mint az előző.


Bár minden alkalommal, mikor ilyen játékról mondok véleményt, természetesen folyamatosan a gondolataim közt jár a nagy előd, az eredeti is, de a véleményem alapja mindig csak az adott játék, mint önálló termék.


Kedves olvasók! Nektek mi a véleményetek a témáról? Szeretitek a továbbfejlesztett játékokat? Ha igen, miért, ha nem, miért nem? Kérlek titeket írjátok meg a véleményeteket hozzászólásban, és ha bármi kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel őket.